2026. február. 25. szerda, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja, Géza napja
2026.02.25. 10:01:49
A Parlamentből vezényelt lejáratásról írt az ellenzéki képviselő, aki mindennek fültanúja volt, meg is jelent a kormánymédiában egy ilyen cikk a tiszás jelöltről, de a fideszes induló szerint ennek éppen az ellenkezője igaz.
itthontiszasjeloltlejaratastervparlamentjamborandrasfideszczirakiruzsafelreertes
| 2026. február | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| H | K | Sz | Cs | P | Sz | V | |
| 05 | 1 | ||||||
| 06 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 |
| 07 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 |
| 08 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 |
| 09 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
Az Országgyűlés 2000. június 16-án hatályba lépett határozatával minden év február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította. 1947-ben ezen a napon Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták, majd az Oroszország vezette Szovjetunióba hurcolták. A mentelmi jogától megfosztott képviselő hozzávetőleg kilenc évet töltött börtönökben és munkatáborokban. Szabadon engedése után pár évvel, 1959-ben, 51 évesen halt meg.
A politikus emblematikus letartóztatása az első állomása volt annak az eltervezett folyamatnak, amely során a kommunista párt az ellenszegülők kiiktatásával a totális egypárti diktatúra kiépítése felé haladt.
A kisgazda képviselő önkényes fogvatartása a demokratikus jogok lábbal tiprásának jelképévé vált, s jól jellemezte a pártállami rezsim majdnem fél évszázados uralmát.
Kovács Béla sorsa egyfajta típuspéldája lett azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tarthatunk számon.
„Egy ember halála tragédia. Egymillióé statisztika.” (Joszif Visszarionovics Sztálinnak tulajdonított mondás, eredete valójában nem igazolt, de tettei alapján akár mondhatta is.)
A kommunizmus fekete könyve becslések és levéltári kutatások alapján körülbelül 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát az egész világon.
Jóval többre tehető azonban azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport-, politikai- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől.
Először 2001. február 25-én emlékeztek meg a kommunizmus áldozatairól. A budapesti ünnepségek része a volt ÁVH székház, a mai Terror Háza Múzeum előtti megemlékezés, figyelmeztetőként és emlékeztetőként a korszak történéseire és a tanulságok levonására. Azóta az Országgyűlésben és a középiskolákban minden évben sor kerül a megemlékezésre.