Mindenszentek ünnepe (november 1.)
A Mindenszentek ünnepe a római katolikus egyház saját ünnepe, ami a történelem folyamán összekapcsolódott az ősszel tartott ősi kelta Samhain pogány ünneppel is, amelyet azonban már az ókereszténység korában krisztianizáltak.
A Samhain pogány ünnep jelentette a kelta népek számára az újév, valamint a tél és a sötétség kezdetét. Úgy hitték, hogy az ünnep éjszakáján az előző évben meghalt emberek lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel az év során elhunyt lelkek ezen az éjjelen vándorolnak át a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat.
A keresztény közösségek a hetedik századtól kezdődően egyes helyeken elkezdtek ünnepet tartani az elhunyt valamennyi katolikus szent tiszteletére. Így a pogány halottakra emlékező ünnep Mindenszentek ünnepeként élt tovább.
A 8. században III. Gergely pápa tette a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává. 835-ben IV. Gergely pápa a mindenszentek ünnepét november 1-jére helyezte és egyetemes ünneppé tette, Jámbor Lajos frank császár pedig az egész Frank Birodalomban hivatalosan is elismertette.
Halloween
A halloween elnevezés a nyugati germán óangol nyelv, a mai angol őséből származik. A »szent« jelentésű hālig melléknévből, illetve ennek a főnévi megfelelőjéből a hallow »szent, szent ember« jelentésű szóból.
Az All-Hallows-Eve kifejezésből, ahol az utolsó szó az evening (»este«) szó régies változata. Az egész kifejezés a mindenszentek keresztény ünnep előtti éjszakát jelölte.
A kifejezés 1556-ból maradt fenn először, és ennek terjedt el később a skót változata, a Hallowe’en, ugyanis a skót nyelvben az „eve” megfelelője az „even”, s ez rövidült „e'en”, illetve „een” alakká.
A halloween ünnepben idővel összemosódott a római Pomona, a gyümölcsfák és kertek istennőjének ünnepe; a Parentalia, a holtak tiszteletének szánt nap; a Lemuralia ünnep, ami
a római vallásban olyan ünnep volt, amelynek során az ókori rómaiak ördögűzési rítusokat hajtottak végre, hogy kiűzzék a halottak rosszakaratú és félelmetes szellemeit a házaikból;
valamint a pogány kelta samhain ünnep, amit október 31-én tartottak, és amit ők az óév utolsó napjának is tekintettek.
A druidák hite szerint a szellemek, azok közül is inkább a gonoszak, ilyenkor látogattak fel az élő emberekhez az alvilágból, illetve az esztendőben elhunytak lelkei ezen az éjszakán lépnek át a túlvilágba.
Szintén idetartozik még az úgynevezett tündérdombok megnyílása, melynek során mítikus teremtmények özönlik el az emberek világát, melyek közül nem mindenki épp jóindulatú.
A római hódítások során Gallia integrálódott a Római Birodalomba, így a kelta kultúra ünnepeinek elemei kezdtek a római ünnepek hagyományaival összemosódni.
A pogány kelta hagyományok közt szerepelt az őszi samhain ünnep, amit a kelta napisten tiszteletére rendeztek.
Ekkor a mai Nagy-Britannia, Írország és Észak-Franciaország területén élő kelták megünnepelték a kelta újévet, amely október 31. éjszakájára esett, és megköszönték a napistennek, hogy a földet és a termést gazdaggá tette.
Halottak napja (november 2.)
A halottak napja (latinul Commemoratio omnium Fidelium Defunctorum) keresztény ünnep az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért.
Az egyházban először 998-ban ünnepelték önálló ünnepként a Halottak napját. Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezése volt, hogy a mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is.
Az ünnep a 11. században terjedt el széles körben, s a 14. században vált hivatalossá. Az elhunyt szeretteinkről való megemlékezés, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítótűz) -beli szenvedéseik enyhítésére katolikus hittételen alapul.
sportvueltaespanajonasvingegaardstageninecyclingvaldezcaray
