Trump katonai és béketerveiről

Érdekes figyelni, ahogy a világ vezetői rácsodálkoznak Donald Trump bejelentéseire az Ukrajnába irányú katonai támogatások felfüggesztéséről, mellesleg az európai hadtest felülvizsgálatáról és esetleges csökkentéséről. Egyúttal egyébként ijesztő is. Ugyanis nagyjából egy éve készülnek erre a forgatókönyvre, most mégis olyan mintha újdonság lenne nekik a helyzet.
Próbáltam gyűjteni linkeket, de olyan sok lett belőle, hogy végül abbahagytam. Szóval a rengeteg link alapján azt gondolom, hogy legalább egy éve köztudomásúnak tekinthető az a terv, hogy az Egyesült Államok vezetése mindkét felet tárgyalóasztalhoz akarja kényszeríteni.
Ukrajna támogatása addig tart, ameddig hajlandó tárgyalni, és a másik oldalról Oroszország újabb szankciókkal sőt akár katonai beavatkozással is számolhat amennyiben erre nem hajlandó.
Arról már írtam, hogy Zelenszkij mire számíthat a nyilvános vita eredménye alapján, attól függően, hogy Trump mennyire kezeli prioritásként az ásványkincsek megszerzését, illetve hogy Trump üzletemberi gondolkodásmódja miatt mindig igyekszik úgy alakítani a követeléseit, hogy legyen miből engednie az alku során.
Én egyelőre azt gondolom, hogy a támogatások felfüggesztése egy rövid időre – amíg Zelenszkij feldolgozza, hogy Trump ezeket a fenyegetéseket tényleg komolyan gondolja (feltéve persze, hogy nem agyal túl sokat) – nem fognak érdemi hátrányt okozni a frontvonalon, hiszen Ukrajna nemrégen kapott szállítmányokat, amiket addig is bevethet. Szóval ez tulajdonképpen még csak erőfitogtatás. Persze ha ez az állapot fagy be, akkor az európai kontinens, de főleg Ukrajna nehéz napoknak néz elébe.
Itt utalnék a minszki megállapodásra, aminek az átolvasása a teljes igazság megértéséhez nélkülözhetetlen. Ekkor kellett volna a két szakadár tartomány autonómiáját kialakítani, amely az orosz álláspont szerint nem történt meg. A tartományok csak de facto kaptak autonómiát egy hosszú barikád formájában.
Csak azért hozom ezt a témát fel, mert úgy érzem, Zelenszkij az az elnök akar lenni, aki ezeket a területeket visszaszerezte egy vesztes háború után. Én azt gondolom, hogy erre rövid- és középtávon semmi esély nem mutatkozik. Hosszú távon pedig Ukrajna felmorzsolódásával hamarabb kell számolni, mint e területek visszaszerzésével.
Persze én azt is értem, hogy ez morális kérdés is. Hogy a budapesti memorandum alapján az atomfegyverek leszereléséért cserébe Ukrajna védelmi garanciát kapott több atomhatalomtól, elsősorban az Egyesült Államoktól és az Egyesült Királyságtól, amire 2014-ben a krími háború idején Amerika még emlékezett, ugyanakkor a minszki egyezmények a budapesti memorandumot kétségtelenül felülírták.
Illetve itt utalnék arra is, hogy 2016-ban az Európai Uniós tagállamok felvetették egy közös haderő felállításának lehetőségét. A tervet Orbán Viktor is támogatta, így nem a magyar vétó miatt nem lett belőle semmi. A nagy kérdés, hogy ha nyolc év alatt nem sikerült, akkor mi változott, amitől majd a közös légvédelmi erőt sikerül összehozni.
Az egyetlen derűre okot adó fejlemény, hogy az Egyesült Királyság újra közeledni kezdett a kontinenshez és a brexit után először komolyabb együttműködés kezd kibontakozni. Az nem valószínű, hogy a Királyság képes és kész átvenni az Államok szerepét, de elég jelentős haderővel bír, hogy egy összeurópai hadtestbe beszállva, életképes hadsereg jöhessen létre.
donald trump haboru beke

