A több nap elméletéről
Mostanában egyre többször hallani a több nap lesz az égen elméletről. Többek között Orbán Viktor is előhozakodott vele. De mégis milyen napok? És főleg, eddig hol voltak?
A versengő nagyhatalmak elmélete nem új. Magát a kifejezést Walter Lippman amerikai publicista alkotta meg 1947-ben. A hidegháborús időkben is ezzel az elmélettel magyarázták a világ működését.
Az ENSZ alapokmánya a Biztonsági Tanács állandó tagjaiként megnevezte a korabeli nagyhatalmakat: Kína, Franciaország, Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Szovjetunió. (Az ötből négy nagyhatalom tartotta megszállás alatt Németországot, mely a hidegháború kialakulása során 2 állammá szakadt.)
A nagyhatalmi egyensúly a NATO és a Varsói Szerződés létrejöttével fagyott be, majd a nyugati technológiai vivmányok nyomán bomlott fel, mellyel a szovjet technika nem tudott lépést tartani. (Nem véletlen, hogy az orosz-ukrán konfliktus során is az elsődleges szankciók a technikai alkatrészek kereskedelmére irányultak.)
Aki tehát arról beszél, hogy több nap lesz az égen, az valójában a hidegháború előtti/alatti nagyhatalmi helyzet visszatértéről beszél.
Önmagában a többpólusú világrend nem jelentené az újabb hidegháború kialakulását. Vagyis ha valaki tényként kezeli, hogy ki fog alakulni a versengő nagyhatalmi helyzet és az blokkosodáshoz is fog vezetni, az valójában nem jóslat, hanem valamilyen jövőbeli terv ismerete.
A versengő nagyhatalmi helyzet veszélye ugyanis sokkal inkább az, hogy ha nincs szilárd hatalmi helyzet, és a nagyhatalmak egymással vannak elfoglalva, akkor az a kisebb lokális konfliktusok kiéleződéséhez vezethet, mivel a helyben erősebbnek számító kis- és közepes katonai hatalmak megpróbálhatják kitölteni a nagyhatalmak által hagyott esetleges helyi hatalmi vákuumot. (Azaz a kisebb országok marakodni kezdenek azon a koncon, amire a nagyhatalmak nem figyelnek fel.)
Azaz ha Orbán Viktor azt állítja, hogy blokkosodás várható, akkor ezzel azt állítja, tudomása van róla, hogy az orosz tervek, melyek az ukrán államiság felszámolására tett kísérlettel váltak részben nyilvánvalóvá (valójában az európai integrációt ellenző pártok támogatásával már régóta végrehajtás alatt állnak), valami olyan cél elérésére irányulnak, amelyek megvalósulása (vagy a megvalósulásukhoz vezető út) a nyugati nagyhatalmak egyértelmű rosszallását fogja kiváltani.
Vagyis Oroszország várhatóan nem elégszik meg az ukrán területek elcsatolásával, hanem meg kívánja gyengíteni, vagy le kívánja győzni a nyugati szövetséget és legalább részben a helyébe kíván lépni.
Orbán Viktor jelenleg azt kommunikálja, hogy ki kíván maradni a blokkosodásból, azonban ezzel akarva-akaratlan gyengíti a nyugati szövetségi struktúrát és elősegíti Oroszország terveinek megvalósítását.
Ugyanis a hidegháború általunk ismert formában való végetérésének oka az erős nyugati összetartásban keresendő, vagyis a fent felvázolt tervnek része kell legyen a nyugati szövetségi rendszer felbomlasztása. Oroszország tehát ehhez keres és talált belsős szövetségeseket.
Ha Budai Péternek igaza van, akkor Orbán Viktor ebben a folyamatban szándékosan vesz részt, mint Oroszország közvetítője az oroszbarát politikai formációk irányába. Ezt tűnik alátámasztani, hogy az orosz illetékesek a béketárgyalások helyszínének Budapestet javasolják.
usa kina eu oroszorszag hideghaboru haboru
