Még egyszer a tüdőről és a hadigazdálkodásról

Ha már felmerültek a belsőségek (főleg a tüdő ugyebár), kicsit utánanéztem a katonai jellegű kiadásoknak. Van-e egyáltalán ilyen ijesztően magas számokra példa a múltból békeidőben, vagy ez tényleg hadigazdálkodás.

Az első kérdés mindig az, hogy előre lelőjük-e a poént, vagy csigázzuk az olvasót. Én most a köszönetemet fejezem ki először.

Találtam ugyanis egy cikk hivatkozásában egy SIPRI nevű adatbázist, ami minden nyilvánosságra került katonai jellegű kiadásról nyilvántartást vezet 1949 óta.

Ez az az év, amikor megalakul a KGST, Berlin blokádja megszűnik, egyúttal létrejön az NDK és az NSZK, megrendezik az első Béke-világkongresszust, bejelentik a Szovjetunió első atombombáját, Mao Ce-tung vezetésével kikiáltják a Kínai Népköztársaságot, illetve megalakul a NATO.

A SIPRI, azaz a Stockholm International Peace Research Institute közvetve a Svéd kormány által biztosított összegből tevékenykedik. Ez egy elég komoly adatbázis, nem is néztem végig, inkább pár szélesebb spektrumú haderővel rendelkező országra szűrtem rá: Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Spanyolország, Portugália aztán Svédország, Finnország illetve Lengyelország és kis kies hazánk, Magyarország. A tüdő. Sajnos nem minden országról vannak ilyen korai adatok, hazai adat 1970 óta van pl. Az adatok elérhetőek konkrét kiadási tételként és GDP arányosan is, így a kutatómunka hirtelen felgyorsult.

Na de jöjjenek lassan azok a számok végre.

A spanyol és a portugál haderő költségvetése elég hasonló, 2,29 és 2,58%-ról indul és ezzel az eltéréssel hullámzik vagy 10 éven át, amikor is Portugália felemeli a kiadásait 4% köré és ott is tartja a 70-es évek közepéig, amikor gyors ütemben 2% közelébe majd 1,5%-ra csökkenti.

Svédország és Finnország adatai a 80-as évek óta vannak meg, a 60-as, 70-es évekre csak becslések vannak. Finn rokonaink meglepően alacsony 1,5% körüli költségvetéssel tartják karban a szovjeteket is megállító hadseregüket, 2% fölé csak 2023-ban mentek fel a számok (2,42%),a tavalyi év még nem szerepel az adatok között. Svédország sem költ sokkal többet, eleinte kicsivel 2% fölött mozgott a költségvetés, de a 2000-es években ez lassan lecsurgott 1% közelébe, 2023-ban is csak 1,4%-ra nőtt vissza.

Itt jegyzem meg, hogy 2023-ban csak 10 tagország teljesítette a 2%-os kiadási célt, köztük Magyarország is egyébként. Illetve több tagország próbál azzal csalni, hogy beleszámolja a nyugállományba vonult katonák nyugdíját is a hadi kiadások közé ezért kellett hozni egy 20%-os minimumszabályt az eszközfejlesztésre. 2024. júliusára a 2%-ot teljesítő tagállamok száma elérte a 23-at, év végi adat még nem áll rendelkezésre.

Magyarország és Lengyelország egyébként a 90-es évek elején még 2,5% körüli összeget fordított a haderőre, majd ez szép apránként olvadni kezdett 1,5 illetve 1,9-2% közelébe. 2010 környékén hazánk 1% körüli költségvetéssel büntette a hadsereget, konkrétan 2014-ben 0,86%-ot szórt el erre a célra.

(Gyors kitekintés: ekkoriban éppen stadionok szaporodtak gombamódra az országban, még NB III. csapatok is kaptak stadiont.)

Lengyelország 2018 óta, Magyarország 2023 óra teljesíti a 2%-os minimumot.

Lássunk két baráti szomszédos országot. Németország az 50-es évektől 3,5-4% közötti arányban költ a hadseregre, egészen a 70-es évekig, amikor 3% közelébe csökken a költségvetés. Ez a 80-as években tovább csökken szép lassan 2%-ra, majd a 90-es évek végére 1,5% alá. Azóta se pörögtek fel a számok, 2023-ra sikerült a korábbi 1,2% körüli mélypontról 1,5%-ra növelni a kiadásokat.

Franciaország az 50-es években ezzel szemben 7-7,5-6%-át költötte a GDP-nek a hadseregre, és ez az 5% fölötti arány 1963-ig ki is tartott. Ezt követően itt is csökkenő tendencia indult, a 70-es évekre elérte a 3,5%-ot majd 3,2% környékén stabilizálódott a 80-as évek végéig, amikor először csökkent 2,8%-ra. A 2000-es, 2010-es években a 2%-ot sem sikerült tartani, de 2023-ra újra elérte a 2%-ot a haderő költségvetése.

Az Egyesült Királyság még komolyabb haderő fejlesztéssel került be az adatbázisba, az 50-es években majdnem 11%-ot is költött a hadseregre. Igazi hadigazdálkodás. Tüdőn lövés. Azóta se heverték ki. A 60-as évekre le is csökkentették a kiadásokat 7%-ra, majd a 70-es években egészen 4,5-5%-ra. A 90-es évekre már csak 4% körüli összegre futotta, sőt az évtized közepén már csak 2,5-3% közötti összegre olvadt. Ez a lassú apadás kitartott 2016-ig,ekkor csökkent 2% alá először, végül pár év után visszatért 2% fölé.

A nagyágyú maradt a végére. Az egyetlen ország, amelyiknek rendelkezésre áll a listámon az 1949. évi kiadása is: 5,27%. Ezt követte egy hirtelen ugrás, egész 13,86%-ig. Az 50-es évek 10% fölötti számait a 60-as évek 9% körüli kiadásai követték, ez a 70-es évek végére 5% környékére apadt, majd a 80-as évek elején visszatért 6% fölé. Végül a 90-es években kezdett újra csökkenni az aktuális 3,34%-ig.

Nyilvánvaló, hogy ezek az arányszámok USD vagy EUR összegben nehezebben hasonlíthatóak össze, de azért ideírom, hogy az USA adja a NATO költségvetésének 40%-át.

A fentiek fényében érthető, hogy a szövetség vezető katonai hatalma miért akarja a tagságot kicsit felrázni, ugyanakkor megfigyelhető, hogy az orosz befolyásolás és az európai jóléti intézkedések magas költsége miatt egyfajta alkudozás kezdődik ezekről a számokról. Az európai hatalmak jelenleg 3%-ot ajánlottak fel az 5% helyett, sőt volt aki páratlan kiadásnak nevezte az 5%-ot.

Azt hiszem ezt cáfoltam.

Azonban egy dologban világosan kell fogalmazni, mint azt Buda Péter a telexnek többször leírta, elmondta, jelenleg Európa háborúban áll, még ha nem is veszi észre. Az európai kultúra jelenleg támadás tárgya, és a tartós béke az elrettentő erőnek volt köszönhető. Ha az elrettentés megszűnik, a béke törékennyé válik. Ezt látjuk a szomszédban.

Szóval lehet hogy ez tényleg hadi költségvetés. De lehet, hogy a valódi kérdés az, hogy ezt az árat egy hideg háborúban fizetjük meg vagy egy forróban.

Néha a barátokra kell hallgatni.

donald trump nato hideghaboruhaboru