Egyrészt másrészt a magánéletről

Valótlanul híreszteltük továbbá, hogy [...] a nevezett budapesti belvárosi szórakozóhelyen az egyik kiskorú lány édesapját megfenyegette, hogy majd a testőrei elintézik. Valótlanul híreszteltük továbbá, hogy [...] a nevezett belvárosi szórakozóhelyen az egyik kiskorú lánynak azt mondta, [...] illetve azt a kijelentést tette, hogy [...].

Mindig és újra felmerül a kérdés, kit és mennyire illet meg a magánélet védelme.

Megilleti-e azt, aki annak egy részét a nyilvánosság előtt éli, megilleti-e azt aki azt részben vagy akár majdnem egészben önként kiteregeti. Lehet-e a magánéletet ketté választani szép és titkos részekre. Hivatkozhat-e egyáltalán közszereplő a magánéletére.

A választ tovább bonyolítja, hogy a közszereplőnek elég széles határok között kell tűrnie a kritikát. Így akár a nyilvános, vagy nyilvánossá vált cselekményeivel kapcsolatban tett észrevételek elől sem menekülhet könnyen.

Tovább bonyolítja a kérdést, amikor a közszereplő a magánéleti eseményét részben vagy egészben közpénzből bonyolítja le. Vagy olyan állami helyszínen tartja, ahova egyenjogú állampolgár egyébként nem jut be.

Hogy eltávolodjunk a hazai közélettől, itt kell megemlékezni a hanyatló nyugaton keletkezett példára, amikor a közpénzen utazó közszereplő házastársa nézett közpénzen felnőtt műsort, a közszereplő tárgyalása alatt. A hanyatló közszereplő nem hivatkozott házastársa magánéletére, hanem lemondott tisztségéről. Mert elfogadta, hogy közpénzből nem etikus fizetni a felnőttfilmet és vállalta az ezzel járó felelősséget, bár ez egyébként magánügy, de akkor külön magánpénzből kell fizetni.

A hazai közéletben nem nagyon vannak ilyen példák. Mármint, hogy bárki ilyenért felelősséget vállaljon. Ennél sokkal problémásabb ügyeknek sincs felelőse. 

A magánélet nyilvánosságra hozása pedig egy jó ideje politikai eszköz.

Emlékezzünk amikor egyes állampolgárok, konkrétan tinilányok magánélete vált célponttá (kémia érdemjegy mint közügy?), a véleményük miatt. Ráadásul a média, melynek az igazság felderítése lenne a feladata, nem sietett a segítségére, nem tagadta meg, a magánéleti információk közlését, ezzel minden olyan termék amely ezeket a szégyenletes híreket leközölte, minden politikus és újságíró amelyik ebben részt vett, kiírta magát a magánélet védelmére hivatkozni jogosultak köréből. Sőt úgy általában a becsületes emberek köréből is.

Mindeközben ugyanezen politikusok a saját titkaikat egyre jobban féltik. Ez érthető, csak képmutató. Már feltéve, ha még mindig úgy gondolják, hogy minden ember egyenlő, és nem képzelik magukat Jupiternek, akinek azt is szabad, amit a kisökörnek nem. Mostantól figyeljük, mennyire gondolták komolyan, hogy a magánélet nem tartozik senkire.

magyar peter gulyas gergely maganelet nyilvanossag